Az előző bejegyzésem inspirálta, hogy visszaemlékezzem azokra a járművekre, amik már nincsenek forgalomban, de nekem még volt szerencsém utazni rajtuk. Ezekből a képekből is látszik, hogy régen sem volt jobb a helyzet. Akkor is szolgáltak öreg, néha kifejezetten vén járművek Budapesten. De ennek én örültem, mert pl. így utazhattam olyan villamosokkal, amiket még a XX. század első felében készítettek.
Csattogós hévnek, vagy csotrogánynak hívtuk. A plafonról lógó kapaszkodók ide-oda hintáztak, közben hangosan csattogtak. Szerettünk menet közben a nyitott ajtónál lógni. Ezeken még volt dohányzó kocsi.
Ebből a típusból emlékszem az oldalán lévő viszonylatjelzőre, és a kalauz ülésre, amit kiskoromban már nem használtak, így néha abban utazhattam.
Ezeken a buszokon a vezető mellet, a fülkében volt még egy hely. Az orrán lévő Ikarus jelvényt szerettem volna megszerezni.
Volt szerencsém még farosokkal is utazni. Szépség az ötvenes évekből. Ez is a kedvenc listámon van.
Ez szinte olyan volt, mint a most is közlekedő ruszki trolik. Nem tudom miért spórolták ki a középső ajtót.
Ha nem hagyják abba a fejlesztést, ma ilyen metrókkal utazhatnánk, a kivénhedt szovjet szerelvények helyett. Egy vonat évekig rótta a kék metró alagútjait. Általában azonos menetrendben közlekedett. Sok fogadást nyertem ezzel. Ki tudtam számolni, hogy mikor ér az adott állomásra. És sokszor nyertem, ha tényleg ez gurult be. A maga korában modernnek tűnt.
Ez ez igencsak csúfra sikeredett villamos volt. Belül a kocka 400-as Ikarusokra hasonlított. Az ajtókkal együtt, az alattuk lévő lépcsők is kinyíltak. A rajtuk lévő zsiguli lámpák miatt nekem mindig házilagos tákolmánynak tűnt.
Szerintem szép volt ez a villamos. De tudom, hogy külsőre modernebbnek látszik, mint amilyen valójában volt.
Az előzőhöz nagyon hasonló. De ennek csak az egyik oldalán voltak ajtók. És csak egy vezetőállása volt. Szerettem ha felemeltek a hátsó ablakhoz, és onnan nézni, hogy szalad mögöttünk a sín.
Ez úgy néz ki, mint a nemrég még közlekedő UV-k. De belül más volt, és a középső ajtaja harmonikás volt. Ezzel a képpel letudom az UV-kat is.
Ezek már igazán régi darabok. Kevés korabeli emlékem van róluk. De szerettem őket. Szinte időutazás volt velük közlekedni. Az UV fapados pótkocsijai még sokáig hasonló hangulatúak voltak.
