Több helyen találkoztam a hírrel, hogy ma, 28 év szolgálat után, elbúcsúzik az utolsó ráncajtós Ikarus 280-as. 1986-ban készül az akkor még virágzó Ikarus mátyásföldi gyárában. Én abban az évben végeztem az általános iskola második osztályát. Emlékszem, hogy akkoriban még jártak a „régi“ fehér kapaszkodós, hátranyíló ajtós vezetőfülkéjű. "csillagos" kerekű buszok is. És voltak már ezek az új, fekete kapaszkodójú, „modern“ vezetőfülkés buszok. Mintha már akkor is lettek volna az „új“ bolygó ajtós 200-as Ikarusokból is. Amíg ez a példány 28 éven át járta Budapest útjait, és elvégeztem az általános iskolát. Középsuliba jártam. Felnőttem. Volt néhány munkahelyem. Megházasodtam. Született egy gyerekem. Elváltam. Háromszor költöztem......... Bizonyára jó néhányszor utaztam is ezen a buszon. Az utóbbi hónapokban biztosan, mert emlékszem rá az 1-es villamos pótlóbuszaként. Szeretem a régi Ikarusokat. Szerintem a legjobb belső elrendezésű, tágas buszai a BKK-nak. Tudom, hogy eljárt már felettük az idő minden téren. Bár ráncajtós már nem lesz a mindennapi forgalomban, még sok nála picit fiatalabb társa köztünk jár. Talán még évekig is. Kicsit hihetetlen, hogy a 200-as típuscsalád már több mint 40 éve része a budapesti utcaképnek. Olyanná vált, mint a Londonnak a jellegzetes régi emeletes buszok. Remélem ez a példány nem elbontva végzi, hanem megmarad az utókornak. De a BKV múltbéli közlekedési emlék pusztító tevékenységei fényében, nem biztos, hogy így is lesz. Bár, mintha az utóbbi években értékként kezelnék a felújított régi járműveike
