Édes élet, néhol kesernyés ízzel.

Az előző, galambos bejegyzésem írása közben azon tűnődtem, hogy milyen véget kívánnék magamnak. Természetesen az ember nem akarja a véget, de mindannyian tudjuk, hogy az elkerülhetetlen, és jönni fog. Szeretném tudni, hogy mikor? Azt hiszem, hogy nem. Nyomasztana a közelgő időpont. Hirtelen történjen, vagy legyen idő felkészülni rá? Nos, ebben nem tudtam választani. Ha hirtelen jön, talán kevésbé fáj, és könnyebb, de maradhatnak lezáratlan dolgaim. Ha van idő felkészülni, akkor vélhetőleg lezárni is. Legalábbis megpróbálni. De az idő, az megtelhet fájdalommal, félelemmel. Bár, lehet, hogy bizonyos kor felett már máshogy várja a halált az ember. Több olyan idős embert ismertem, akik kimondták, hogy ők bizony már várják a halált. Nem volt már dolguk. Nem féltek a haláltól. A haláltól én sem félek. Bár, megnyugtatóbb lenne, ha tudhatnánk, hogy mi vár ránk a halál pillanata után. Talán az lenne a legjobb, ha érezném, hogy itt az idő. Lenne időm, erőm, és lehetőségem lezárni amiket kell. Aztán bevonulnék egy nagy erdőbe, le egy völgy mélyére, ahol sosem jár senki. Leülnék, egy fa tövéhez támaszkodva, és hagynám megtörténni, az elkerülhetetlent. Nem kell temetés, nem kell sír, nem kell gyászoló tömeg. Én is a természet örök körforgásának része lennék, ahogy eleve kellene lennünk. Ez magányos halálnak tűnik. De nem az. Akik fontosak, azok ott lennének vele,m a fejemben, a lelkemben. Ahogy azok is itt vannak, akik előttem jártak ezen az úton, és már átléptek a határon, de életükben fontosak voltak számomra. Olykor még olyanok, is akik nem voltak fontosak. Talán én is eszébe jutok majd valakiknek. Ha nem , akkor pedig hiába lenne bármekkora síremlékem. De remélem, ez az idő még sokára jön el, és még sok anyag gyűlik az életem filmjéhez.

A minap láttam, ahogy egy galambcsapat leszállt egy forgalmas útra. Nem tudom mi vonzhatta őket oda, mert két pillanat múlva, már tovább is repültek. Az utolsónak induló galambnak nem volt szerencséje. Éppen elkapta egy autó. A galamb az ütődéstől felpattant, majd pörögve lehullott a földre. Már látszódott, hogy menthetetlen sérüléseket szenvedett. Még vergődött egy ideig. Közben sok autó ment el felette, gondosan kikerülve. Megváltás lett volna neki, ha rámennek. Miközben ezt láttam, elgondolkoztam rajta, hogy vajon mi történik azzal a galambbal. Tudja, hogy meg fog halni? Fél a haláltól? Lepereg élete filmje? Sejti, hogy mi vár rá? Mi vár rá? A galamboknak van lelkük? Ha van, mi történik velük? Galamb mennyországba jutnak? Egy közös nagy „energia”halmazzal egyesülnek? Újjászületnek galambként, vagy valami másként? Ha volt lelke, az akart galamb lenni, vagy ez jutott neki? Ha pedig nincs lelke, akkor vége, és semmi? Más egy galamb halála, mint egy emberé?

Az életem során több ismerkedési korszakom volt. Sok nővel ismerkedtem, és találkoztam. De kevesekkel jutottam el odáig, hogy kapcsolat, vagy kaland legyen köztünk. Voltak, akiknél nem léptem időben. Voltak akik később kezdtek érdekelni. Voltak, akiknél a barátságot nem akartam elrontani, azzal, hogy beleviszem a testiséget. Van néhány nő, akiknél a mai napig bánom, hogy annak idején ilyen, olyan okokból nem léptem a tettek mezejére. Sajnos utólag pótolni a kihagyott helyzeteket az esetek többségében nem lehet. Ők azok aki talán örökre ott maradnak a vágyaim között. Lehet, hogy ott szebbnek is tűnnek a meg nem történtek, mint a valóságban lettek volna. De az életünk a valóságban zajlik. Jó lenne minél kevesebbet kihagyni belőle.

Mára sok sok szexuális együttléten vagyok túl. Partnertől, és helyzettől függően volt amikor használtam gumióvszert, és volt amikor nem. Általános tapasztalat, hogy a gumi számomra, még a legvékonyabb is, jelentősen tompítja az ingert, és enyhíti az együttlét élvezetét. Aminek van olyan előnye, hogy hevesebb aktus közben is hosszabb ideig tudom tartani magam. Előnyként említhetném még azt is, hogy a sperma nem folydogál szét a végén, ezzel megelőzhet foltokat a lepedőn, és az aktus résztvevőinek teste sem lesz tőle maszatos. Természetesen fő előnye a védelem a nemi betegségek egy része, és a nem kívánt terhesség ellen. Ámde megfosztja az embert az együttlét maximális élményétől, amit egy nőben érezhet. És gumiba élvezéskor sem ugyanaz az élmény, mint csupaszon belelövellni a nőbe, és tudni, hogy a kis hímivarsejtjeink elrajtoltak, és ott úszkálnak benne a céljuk felé. És még egy negatív dolog jutott eszembe. Néha előfordul, hogy aktus közben eltűnik a síkosság,és a gumi kidörgöli a női nemi szerv érzékeny részét, vagy feszesen ráhúzódik a hímvesszőre, elszorítva annak az érzéken fejét. A konklúzióm is az, hogy partner, és helyzetfüggő, hogy használjunk-e gumit. Fő a biztonság, még az élvezetekben is. Neked mi a véleményed, tapasztalatod a gumióvszer használatáról?

Van valami erotikus, és izgalmas a maszkot viselő nőkben. Az arcuk eltakarása kiemeli a szemüket. Szerintem a szem az emberi test legszebb része. Látszik benne az ember lénye. Látszik az akár magának sem bevallott kacérság, és erotikus vágy. És még sok más. Az eddigiek során azt tapasztaltam, hogy azzal volt a legjobb bármi is, akinek tetszett, és vonzott a tekintete. Talán jobban választanánk, ha először csak egymás szemét látnánk, és elidőznénk egymás tekintetében.

Fiatalabb koromban bevállalósabb voltam. Könnyen belementem, sőt kezdeményeztem szexet nyilvános helyeken. A teljesség igénye nélkül néhány, ami hirtelen eszembe jut. Lépcsőházak, parkok, forgalmasabb helyen lévő vízparti bokor, erdő, erdei sétaút, vár eldugott szeglete, telefonfülke, vonat, villamos, múzeum, strand öltöző.... Van valami plusz izgalom abban, ha nem elbújva, zárt ajtók mögött szexel az ember. De nem is azzal a szándékkal, hogy mások is lássák. Persze benne van, hogy bárki észrevehet, és megláthat. Ma már megvan az a veszélye, hogy a mindig kéznél lévő mobillal lefotóztak, vagy videóznak, de akkoriban ez nem volt valós veszély. Neked voltak nyilvános helyen szexuális élményeid, vagy vágynál ilyenre?

Jó pár évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiatal hölggyel, akivel többször randiztam. Volt amikor csak szexeltünk, de mentünk sétálni, és moziba is. Ő mesélte, hogy annyiféle rasszbeli férfival akar szexelni,amennyivel csak tud. Kivéve talán a japán, vagy valamely más ázsiai típus volt és az arab volt. Elgondolkodtam én is, hogy milyen más rasszba tartozó nővel szexelnék szívesen. Arra jutottam, hogy csak a rassz miatt senkivel. De azért izgatna, ha egy kreol, vagy más színes bőrű nővel jutnék el az aktusig. Velük lenne igazán látványos a másság. Neked van olyan rassz aki izgat, vagy éppen taszítana? Ha kommentelsz, kérlek ne sérts, és ne bánts meg másokat!

Társkereső oldalon, közös egyezés után írt rám egy hölgy. A  fotója alapján szimpatikus volt. Az adatlapja eléggé hiányos volt. Néhány napig leveleztünk, majd megbeszéltük a találkozást. A helyszín a Kálvin tér. Ott is voltam a megbeszélt időpontban. A hölgyet nem láttam. Néhány fiatal bandázott ott, és egy néni álldogált. Megszoktam,hogy a hölgyek nem pontosak. Sétálgatva vártam. Közben nézelődtem, és a néni olyan ismerősnek tűnt. Néhány perc kellett,hogy leessen a tantusz. Ő lesz az a hölgy,akit várok. Amikor közelebb mentem hozzá, mosolygott, és üdvözölt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ő az. Nem léptem le. Elindultunk sétálni, és beszélgetni kezdtünk. Kiderült,hogy egy régebbi fotóit töltötte fel a társkeresőre. Szerintem kb negyed évszázadnyival azelőtti fényképek lehettek. Majdnem két órát kellemesen elbeszélgettünk. Közben hazakísértem. A ház előtt búcsút vettünk egymástól, és ezzel vége lett a történetnek. Nem mondta, de úgy vélem, hogy szándékosan tett fel régebbi fotót,hogy több esélye legyen a társkeresőn. Szerintem neki a beszélgetés volt a lényeg. Semmi sem utalt rá,hogy bármi mást is akart volna. Neked volt hasonló randis élményed?

Egy átlagos bevásárló táska, melyben annyi különlegesség volt talán, hogy nem egy bolthálózat mintáját viselte az oldalán, hanem egy gyümölcsleveket gyártó cégnek a dekorációját. Évekkel ezelőtt a Rauch egyik promóciójaként került az akkori élettársamhoz. Rögtön be lett fogva vásárlásokhoz, és egyéb szállításokhoz. Mérte, kialakitása számomra pont ideális volt. Miután gazdasszonyával ketté váltak útjaink, ez a táska a költözéskor hozzám került. Nálam is aktívan részt vett a bevásárlásokban, és egyéb szállításokban. Miután új élettársam lett, a táska is részese volt a költözésemnek. Aztán rövid időre megpihenhetett a társai között. Majd újra felfedeztem, és ismét szolgálatba állítottam. Elkísért vásárolni, utazásokra, strandra, és családi összejövetelekre is fuvarozott étkeket. Amikor használtam, és ránéztem, mindig eszembe jutott, hogy honnan van, és vele a régi emlékek is előjöttek. Személyek, helyek, élmények... Sajnos a minap húslé folt bele, amely a szövetéig hatolt. Kitakaríthatatlannak bizonyult. Még jó ideig szolgálhatott volna, és eszembe juttathatta volna az emlékeket, de fájó szívvel le kellett selejteznem. Még utolsó útján is dolgozott. Szemetet vitt a kukába. Már csak emlék, az emlékőrző táskám. Kár érte. 

 Az egyik ismerősöm táblázatot készített. Felsorolta benne egymás alatt a volt partnereit. Kb húsz nevet írt bele. A nevek mellett több rubrika volt. Csók. Orál. Szex. Gumival. Gumi nélkül. Beleélvezés. Ezekbe, ha megtörténtek azzal a partnerrel X-et rakott. A végén összesítve volt, hogy miből mennyi partnerrel volt meg. Később kipótolta még egy oszloppal, amiben pontszámokat kaptak, és egy másikkal, amiben az jegyezte fel, hogy újrázna-e vele. Olyan volt, mint ez a minta táblázat a képen. Biztosan lehetne még bővíteni a táblázatot. Nem csak nevekkel. Szeretem a statisztikát. Szoktam is alkotni mindenféléről magamnak. Kíváncsiságból én is megcsináltam a saját listámat, de csak papíron. Nem ment gyorsan. Idő kellett hozzá, hogy minden név előjöjjön a fejemből. Pedig nem is volt olyan sok. De több is lett, mint gondoltam, hogy volt. Visszaemlékezésnek jó volt ez a statisztika. Régi emlékeket, elfeledett embereket hozott felszínre. A pontozást, és az újrát kihagytam. Miután kész lett, széttéptem, és kidobtam. Vajon más is vezet hasonló statisztikát? Ha igen, a sok egyéni listából lehetne egy nagyobb statisztikát csinálni. Persze azt már nevek nélkül.

A Válótársak egy magyar tévé sorozat. Az RTL-Klubnak készült. Amikor adásban volt nem néztem meg. Eleve nem szoktam sorozatokat nézni. Tévét is ritkán. És valamiért előítéletes vagyok a magyar sorozatokkal. Talán, mert eddig elég gyatrákkal találkoztam. Pár éve volt egy, ami tetszett. Az HBO-n ment. A Címére nem emlékszem. Úgy tudom, hogy az izraeli licenc alapján készült. A Válótársak pedig Holland eredeti alapján lett magyarítva. Többen mondták, hogy jó. Olyanok is, akiknek adok a véleményükre. Kettesével megnéztem mind a tíz részt. És valóban jó sorozatnak találtam. Sokkal igényesebb volt, mint vártam. Lekötött a történet. Nem untam egy percre sem. Tetszett a képi világa. És többnyire a színészi játékkal is elégedett voltam. Érdekes, hogy nem azok tetszettek, akiket gondoltam, hogy fognak. Az óriáslakátok alapján másként vélekedtem. Scherer Péter, Stohl András, és Gubás Gabi is kellemes meglepetés volt. Kovács Patrícia, és Dobó Kata nekem nem jött be a ebben a sorozatban. Patríciát amúgy szeretem. Kata valamiért eleve unszimpatikus nekem. Persze voltak hibák is a sorozatban. De lényegtelenek. Összességében csak ajánlani tudom annak, akik még nem látta. Bár azt hittem, hogy a 10. rész végére lezárul a történet, sőt, elképzelésem is volt róla, hogy melyik párnál, hogy végződik a válás, szakítás, de ez nem így történt. Ügyesen nyitva maradt minden. Érdeklődve várom a következő évadot. És remélem, hogy készülnek más, hasonlóan színvonalas magyar filmek, sorozatok a televízióba is. Amit én eztán sem ott fogok megnézni, de jó lenne, ha a mainál sokkal több nézhető hazai tartalom kerülne képernyőre. Mint régen, gyerekkoromban, amikor java részt magyar műsorok mentek.

Nem szeretek pornófilmet nézni. Az utóbbi hetekben mégis jó párba belekukkantottam. Egy ismerősnek keresgéltem a megadott kritériumok alapján. Ezek most nem is lényegesek. Az érdekes, hogy szinte mindben az volt az aktusok vége, hogy a férfi kiszállt a nőből, és hol gyorsan, hol ráérősen, még maga, vagy a nő által ingerelve ráélvezett a nő arcára. Volt amiben sok pasi egymás után tette ezt meg. A nő arca pedig tocsogott a férfiak nedvétől. Szűk körben kíváncsiskodtam, hogy ők szoktak-e, szeretik-e így csinálni. Egyöntetű nem volt a válasz mindenkinél. Nem is életszerű, hogy így tegyenek. Hisz szerintem a nőben, vagy orálisan, vagy kézimunkával, de nem arcra kényelmesebb, élvezetesebb lehet. Arról nem is beszélve, hogy szerintem ez megalázó is a nőnek. Legalábbis én annak érzem.

Minap egy különleges helyen jártam a lányommal. Zoo Cafe a neve. Amikor beléptünk, rajtunk kívűl éppen nem volt más vendég. Két dolog tűnt fel rögtön. Az egyik a párás levegő, a másik, hogy óriási macskák heverésztek a padlón. Ketten is fogadtak a személyzetből, és kedvesen az egyik asztalhoz vezettek. Minden asztalon volt egy adagolós kézfertőtlenítő. Nem foglaltunk előre, de jókor érkeztük, volt szabad hely. Hamarosan megtelt a kávézó. Több helység is van, amikben felfedezőútra indultunk. Mert van mit megcsodálni. Kajmán, kaméleook, kígyók, gyíkok, süni, nyuszik, tengerimalacok, csincsillák, halak, és papagájok terráriumai, ketrecei, akváriumai, röpdéi veszik körbe a helységeket. Az állatokat nem csak nézni lehet, hanem a legtöbbet ki is lehet kérni. Ott maradhatnak velünk. Símogathatjuk, magunkra rakhatjuk őket. Nálunk a kaméleonok, és az ara papagáj volt a favorit. De minden állatkával megismerkedtünk közelebről is. A személyzet kedves volt, és türelmes. Nehéz lehet ez nekik az egész napos nyüzsiben. Fejenként egy ezres alatt nem igen lehet fogyasztani. De az élmény nagyon megéri. Mi biztos megyünk majd még. :-)

Elgondolkodtam, hogy hogyan lehetne megszüntetni a terrorizmust. Miért vannak a terrorakciók? Figyelemfelkeltésre, félelemkeltésre. Ha lenne olyan ENSZ, EU, vagy más nemzetközi egyezmény, ami egységesen hírzárlatot írna elő a terrorakciók esetében. Még a terror támadás tényének említését is tiltaná a sajtónak. Akár szankciók kilátásba helyezésével is. Ez ugyan a sajtószabadság erős korlátozása, de értelmetlenné tenné a terrorcselekmények többségét. Ha nem kapnak figyelmet, felesleges megcsinálni, mert elmarad a várt hatás. Persze ez sem szüntetné meg teljesen ezen akciókat, de jelentősen csökkenhetne a számuk. De igazából a kormányok nem akarnák ezt. Nekik is érdekük, hogy legyenek terrorakciók. Könnyebb befolyásolni azokat, akik félnek. A terror elleni harccal sok olyan intézkedést lehet elfogadtatni, amit máskülönben nem, vagy nehezen menne. És a kormányoknak kellemetlen ügyekről való figyelemelterelésnek is tökéletes. Ha helyben történik a terrorcselekmény, az kiüt a hírekben, és a közbeszédben sok más témát. Gyanúsan jól koreografált, és média elemekkel jól támogatott esetek vannak néha. És persze üzletnek sem rossz. A médiának nézettséget, olvasottságot, hallgatóságot hoz, ami reklámbevételeket jelent. A terror elleni harchoz szükséges eszközök, és egyebek beszerzése üzletembereknek hozhat hasznot. Akik általában erősen kötődnek a politikához. Tulajdonképpen az államnak is hasznot hozhat az ezzel kapcsolatos adókból befolyt pénzzel. A pártok, vallások, szervezetek is mozgósítani tudnak vele. Tulajdonképpen az áldozatokat, és a köznépet leszámítva, mindenkinek hasznos. De ők a haszonélvezőknek nem számítanak. A gondolatmenetem végére arra jutottam, hogy a terrorizmust nem lehet megszüntetni. Mert nem akarnák megszüntetni.

Nézegetem az embereket. Leginkább nőneműeket. Sokan közülük teljesen elfedik önmagukat. Ruhák, hajfestékek, műkörmök, szemüvegek, ékszerek, felvett stílusok rejteke mögé bújnak. Csak a tekintetük az ami látszik önmagukból. Gyakran érzem úgy, hogy ez nincs összhangban azzal, mit magukról az öltözetükkel, sminkjükkel, és egyéb külsőségekkel mutatni akarnak. Számomra ez nagyon zavaró bennük. Ha nem akarnának másnak látszani, és megfelelni egy képnek, amire hasonlítani akarnak, akkor számomra sokkal szebbek lennének. És bizonyára önmagukkal is harmóniában lennének. Mert a szemükből látszik, hogy ez nincs meg nekik. Pedig igazán boldog csak az lehet, aki megtalálta a belső harmóniát, és szereti magát. Úgy ahogy van. Nem úgy, ahogy másokról gondolja, hogy szeretnék. Mivel nem is önmagát játssza, mást ad, mint amilyen valójában, így nem is a valódi énje kapja a visszajelzéseket, szeretetet. Az ott sorvad benne, kiteljesedetlenül. Pedig az lenne Ő.

Eddigi életem során volt néhány pillanat, amikor azt hittem meg fogok halni, és éreztem a halálfélelemnek nevezett érzést. Az egyik első amire emlékszem, talán ok nélküli volt. Még elsős koromban, egy éjjel álmatlanul feküdtem. Valamiért úgy éreztem, hogy még az éjjel meg fogok halni. Gondolatban elbúcsúztam minden szeretteimtől. Még az új osztálytársnőmtől, Melindától is, aki tetszett nekem. Néhány évvel később, HÉV üzemi területen játszottam. Kinyitogattuk az ajtókat, benéztünk mindenhová, ahová lehetett. Felmentünk a szerelvényekre. Beültünk a vezetőfülkébe. Gyakran voltak ott szerelés alatt álló járművek is, amik meg voltak bontva, vagy ki voltak nyitva az elektromos berendezéseik. Egy ilyen HÉV-nek a ütközőjén nyúltam hozzá, egy fém alkatrészhez, ami megrázott. Lezsibbadtam. Éreztem, hogy cikázik bennem az áram. Megijedtem. Azt hittem meg fogok halni. Haza szaladtam. Még egy ideig éreztem hogy jár bennem az áram. Kicsit később, felelőtlenül, körültekintés nélkül léptem ki egy busz mögül. Az ellenkező irányból egy gyorsjárati, akkor pirosnak mondott busz száguldott. Éppen csak meg tudtam állni mielőtt elé léptem volna. De az orrom hegye hozzáért a busz oldalához. Akkor is az villant át az agyamon, hogy meghalok. De igazán utána tudatosult ez bennem. Hasonló helyzetbe kerültem még később néhány autóval, kamionnal, és villamossal is. Egyszer, egy bányatóban úsztam, amikor begörcsölt a vádlim. Akkoriban egy gyakran megtörtént. Éppen mély vízben voltam, ahol több méterre volt alattam a tómeder. Messze voltak az emberek. De nem is kiabáltam. Önerőből próbáltam megmenteni magam. Végül sikerül kijutnom sekélyebb részre. Azóta sem merészkedtem nagyon távol a biztonságos helyektől. Jóval később, már a házasságom végén, a volt feleségem, késsel támadt rám. Félelmetes volt az elborult tekintete. Attól ijedtem meg inkább, nem a késtől. Látszott rajta, hogy nincs magánál, és megölne. Szerencsére ki tudtam védeni. De ott is azt, hittem ez lesz a végem. Legutóbb pedig a szívem tájéka fájt nagyon. Az infarktus tüneteihez hasonlókat produkáltam. Ekkor is azt hittem, hogy talán ott halok meg. Utólagos vizsgálat szerint, a szívemnek kutya baja. Mondhatom, hogy rutinos halálfélelem érző vagyok. De érdekes, hogy egyszer sem attól féltem, hogy én meghalok. Mindig az volt bennem, hogy fájni fog azoknak akik szeretnek. Hogy mit hagyok magam után. Hogy kiderülnek a titkaim. Hogy mi lesz a karácsonyi ajándékaimmal..... De magától a haláltól egyszer sem féltem.

A troliról láttam egy óriásplakátot, ezzel a szöveggel: „Miért nem csinálom ugyanezt 4X ennyiért külföldön?!” Ez a kérdés, konkrét szorzószám nélkül, gyakran felmerül bennem. Sok ismerősöm kiment már dolgozni. A legtöbben vissza sem jönnek. Még a családosok is inkább a családot viszik ki. A legalapabb munkákkal is magasabb életszínvonalon élnek, és gyorsan haladnak a céljaik megvalósítása felé. De nem csak ezért maradnak. Az indokok között van az is, hogy ott más a légkör, mint Magyarországon. Ebből én még csak ízelítőt kaptam. Hosszabb távon nem tapasztaltam. Három dolog tart vissza. Az egyik, az, hogy nem érzem felkészültnek nyelvtudásilag rá magamat. De ez pár hónap alatt megváltoztatható. A másik ok az, hogy egyedül nem szeretnék belevágni. A harmadik, és legnyomósabb, hogy nem akarok olyan távol kerülni a lányomtól. Nem velem él. Így sajnos, nem vihetem csak úgy magammal. De a kérdés továbbra is motoszkál bennem. „Miért nem csinálom ugyanezt 4X ennyiért külföldön?!”

A minap betértem az Árpád hídnál lévő Volánbusz végállomásra. Körbenézve lettem figyelmes egy nagy térképre. Már első pillantásra furcsának tűnt. Közelebbről szemlélve rögtön szemet szúrt, hogy régi darab lehet. Olyan elnevezések szerepelnek rajta, mint például: Tolbuhin körút, Marx tér, Élmunkás tér, Népköztársaság útja, November 7. tér, Lenin körút. Majd negyed százada átnevezett közterek. De ami még érdekesebb számomra a térképen, az az, hogy a kék metró vonala, még csak az Élmunkás, ma Lehel térig van jelölve. Ez, ha jól tudom, 1981 és 1984 közötti állapot volt. Emlékeim szerint a Volánbusz pályaudvar később épült, amikor meghosszabbították a metróvonalat az Róbert Károly körútig. Vagyis az Árpád hídig. A térképen 1981-es dátum van. Vajon hogyan maradhatott kint három évtizedig ez az aktualitását vesztett térkép? Senkinek sem tűnt fel? Most már talán védendő történeti érték lehetne. Örülnék, ha nem cserélnék le. Van ott hely egy másik, aktuális darabot kihelyezni. Talán idővel az is kuriózum lehet. :-)

Az ősz beköszöntével hűvösebb lett az időjárás. A fák kiszínesedtek, és elkezdtek levetkőzni. A nők pedig felöltöztek. Egyre több ruhadarab rejti el bájaikat. Sok hölgy hord már harisnyát. Néhányan színes harisnyákat. Ezek kitűnnek a tömegből, és vonzzák a tekintetet. Talán ez is a céljuk. Emellett, az általában hozzájuk illő üde színű egyéb kiegészítőkkel, vidámságot hoznak a város szürkülő forgatagába.

A Vígszínház mellet, egy padon ülve lettem figyelmes alacsonyan röpködő madarakra. Két dolmányos varjúk volt. A csőrükben egy, egy dióval, amit a járdára ejtettek. Ettől a diók héja széttört, és a varjúk kiették a belsejét. Rögtön tova is szálltak, de pár másodperc múlva újabb diókkal tértek vissza. Ezeket is a járdára ejtették. A sétáló emberek közé, akik ijedten ugrottak félre. Még néhányszor fordultak, mielőtt eltűntek volna a látóteremből ezek a leleményes madarak.

Több helyen találkoztam a hírrel, hogy ma, 28 év szolgálat után, elbúcsúzik az utolsó ráncajtós Ikarus 280-as. 1986-ban készül az akkor még virágzó Ikarus mátyásföldi gyárában. Én abban az évben végeztem az általános iskola második osztályát. Emlékszem, hogy akkoriban még jártak a „régi“ fehér kapaszkodós, hátranyíló ajtós vezetőfülkéjű. "csillagos" kerekű buszok is. És voltak már ezek az új, fekete kapaszkodójú, „modern“ vezetőfülkés buszok. Mintha már akkor is lettek volna az „új“ bolygó ajtós 200-as Ikarusokból is. Amíg ez a példány 28 éven át járta Budapest útjait, és elvégeztem az általános iskolát. Középsuliba jártam. Felnőttem. Volt néhány munkahelyem. Megházasodtam. Született egy gyerekem. Elváltam. Háromszor költöztem......... Bizonyára jó néhányszor utaztam is ezen a buszon. Az utóbbi hónapokban biztosan, mert emlékszem rá az 1-es villamos pótlóbuszaként. Szeretem a régi Ikarusokat. Szerintem a legjobb belső elrendezésű, tágas buszai a BKK-nak. Tudom, hogy eljárt már felettük az idő minden téren. Bár ráncajtós már nem lesz a mindennapi forgalomban, még sok nála picit fiatalabb társa köztünk jár. Talán még évekig is. Kicsit hihetetlen, hogy a 200-as típuscsalád már több mint 40 éve része a budapesti utcaképnek. Olyanná vált, mint a Londonnak a jellegzetes régi emeletes buszok. Remélem ez a példány nem elbontva végzi, hanem megmarad az utókornak. De a BKV múltbéli közlekedési emlék pusztító tevékenységei fényében, nem biztos, hogy így is lesz. Bár, mintha az utóbbi években értékként kezelnék a felújított régi járműveike

Egy beszélgetésben felvetődött, hogy vajon ciki-e, ha intim részeken szőrös a pasi, vagy a nő. Megoszlott a felek nézőpontja. Volt aki szerint teljesen elfogadható, sőt ez a természetes. Mások szerint a csupaszság sokkal higiénikusabb. Van, akinek bejön a bozont. Másokat taszít. Van aki szerint praktikus, ha a nemi szervek csupaszok, mert nem csikizi a partner orrát, és nem megy a szájába szőr. De a mindenhol csupasz férfiakat, és mindenhol szőrös nőket szinte egyöntetűen cikinek találta a társaság. 6 ember ennyiféleképpen látja ezt a dolgot. Vajon nagyobb merítésben milyen eredmény jönne ki? Bizonyára életkor függő is.Szerinted csupaszon, fazonírozottan, vagy bozontosan szép egy pasi, vagy egy nő? Ciki a szőrős férfi hónalj? És a női? 

Úgy alakult, hogy rövid időre belekóstoltam az egyik fővárosi kerület parkolás ellenőrző cégének munkájába. Az ott szerzett tapasztalataimból kiindulva adnék tanácsot a parkoló autósoknak.

  Sokan játszanak szerencsejátékok azzal, hogy pár percre hagyják magára a kocsijukat fizetés nélkül. Néha érthető is, mert sokszor tovább tart parkolójegyet venni, mint az elintéznivaló ideje. Bár a mobilparkolás itt is jó megoldás lehetne. Aki így játszik, az fogadja el, hogy ezzel nyerhet is, de veszíthet is. Ha olykor megkapja a pótdíjat, ne az ellenőrt hibáztassa. Ha valóban csak pár percre ment el, és még „friss“ a pótdíjazása, akkor akár meg is úszhatja. Gyorsan nézze meg a pótdíjon szereplő időpontot. Közben fürkéssze, hol a legközelebbi parkolóóra. Amennyiben a pótdíjon szereplő időponthoz képest 5 percen belül sikerül jegyet váltania, vagy mobilparkolást indítania, akkor egy kis utánajárással elkerülheti a pótdíj megfizetését.

  Ha csak pár percre hagyja ott a kocsit, vagy szabálytalanul parkol, ne kapcsolja be az elakadásjelzőt. Ez nem véd semmitől, de messziről felhívja az ellenőr, a közteres, vagy a rendőr figyelmét az autóra. Ha ilyet látnak egy utcában, nagy valószínűséggel az az autó lesz az első amit ellenőriznek.  

  Vannak, akik olyan helyen parkolnak, ahol rálátnak a kocsijukra. Bízva abban, hogy mindig időben észreveszik a közelgő ellenőrt, nem fizetnek a parkolásért. Ez sem garancia rá, hogy egyszer épp nem akkor jön az ellenőr, amikor pont nem figyel. Emellett, még stresszforrás is, ami köztudottan egészségkárosító, és hangulatromboló. Vannak ellenőrök, akik direkt próbálják elkapni az ilyen autókat. Ami civil ruhás kolléga segítségével nem is olyan nehéz.

  A parkolási ellenőrök a már kinyomtatott, és a rendszerbe bekerült pótdíjazásokat nem tudják visszavonni. Ekkor már csak az ügyfél intézkedhet. A pótdíjfizetési felszólítást mindenképpen vegye át. Később az azon szereplő ügyszámra hivatkozva tud intézkedni. Ha nem veszi át, akkor is jogos a követelés, de lehet, hogy mire postán kézhez kapja, már kicsúszik a fizetési határidőből, és emelt pótdíjat kell kifizetnie. Ez akár háromszoros összeg is lehet.

  Sokat tévesen hiszik, hogy, ha pótdíjazták, akkor aznap már nem kaphat másikat, és fizetés nélkül parkolhat bárhol. Ez csak arra a parkolóhelyre igaz, ahol a pótdíjat kapta az autó. Ha átáll máshová, akkor újabb pótdíjat kaphat. Az ellenőr látja az előző pótdíjazás címét, okát, és időpontját. Tehát, ha nincs kint a kis tasak az autón, akkor is tuják, hogy már kapott. És, ha olyan mikuláscsomag van rajta,vagy a szélvédőn belül, amit nem ott, vagy aznap kapott, azt is látják.  

  A parkolási ellenőrökkel szembeni fenyegetőzést, tettlegességet az ellenőrök jelentik. Akár feljelentés is lehet belőle.

  A kerületek parkolási cégei csak a szabályosan parkoló autóktól várhatják el a parkolási díj megfizetését. A szabálytalanul álló gépjárműveket nem pótdíjazzák. De jelenthetik a közterület felügyeletnek, akik a helyszínre érve bírságolhatnak. Ezek össze jóval magasabb a parkolási pótdíj összegénél. Ezzel is lehet lutrizni. Annak, hogy közteres kap el, kisebb az esélye. De, ha megtörténik, többet kell fizetni.

  Figyeljenek a mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyekre. Az itt álló autókban kell lennie „rokikártyának“. Ha nincs, akkor az ellenőrnek ki kell hívnia a köztereseket, aki az ilyenre szinte mindig ugranak, és adják az 50.000-es csekket.

  A „rokikártyát“ mindig jól láthatóan, az érvényességi időt tartalmazó felével felfelé helyezze el, úgy, hogy a hologramos csík is látható legyen. Ha a fényképes fele van fölül, vagy takarásban van a hologram, vagy az érvényességi idő, akkor is pótdíjat kap az autó. A lejárt, vagy hamisnak tűnő „rokikártyákat“ az ellenőrök jelentik. A használójukat a hatóságok felelősségre vonhatják.

  Tehergépjárművek rakodótárcsáját is úgy kell kihelyezni, hogy a hologram, és a rendszám látható legyen rajta. Az időt be kell rajta állítani. Ha ezt elfelejtik, joggal kaphatnak pótdíjat.

  Az „áruszállítás“, „ebédszállítás“, „futár“, „max 5 perc“ kiírásokat az ellenőrök nem fogadhatják el. Ezek csak gyorsabb munkára ösztönzik őket.

  Ha parkolójegyet vásárol, akkor egy óra időtartam alatt 5 perc türelmi idő jár. Egy órás, és azt meghaladó parkolójegyhez 15 perc a türelmi idő. Amennyiben több egy óra alatti jegyet váltott, akkor azok összidejéhez igazodik a türelmi idő. De ehhez egymás mellett láthatónak kell lenniük a jegyeknek. A mobilparkoláshoz a rendszer automatikusan hozzáadja a türelmi időt.

  A mobilparkolás kényelmes dolog. De nem tökéletes. Úgy tapasztaltam, hogy vannak vele gondok. Várják meg a válasz üzenetet. Ennek hiányában nem biztos, hogy elindult a mobilparkolás, és később hivatkozni sem tudnak rá egy esetleges tévesnek tartott pótdíjazáskor. Ha határozott időre indítja a mobilparkolást, de tovább marad, akkor hosszabbítsa meg, vagy indítsa újra. Figyelje, hogy azt a rendszámot küldte-e el, amelyikkel parkolni szeretne. Gyakori hiba, azoknál, akik több autót is használnak.Szintén fontos, hogy a megfelelő zóna kódon indítsa a parkolást. Az parkolási cég illetékességi területén belül, a magasabb díjjal indított parkolást elfogadják az alacsonyabb díjú helyeken. Fordítva viszont nem. Más cég, önkormányzat területén érvényes mobilparkolást nem látják, és nem is fogadják el az ellenőrök.

  Ne próbálja megvesztegetni a parkolási ellenőrt. Jelentenie kell minden ilyen kísérletet. De, ha az ellenőr bele is menne, akkor sem lenne „biztonságban“ a kocsija. Az ellenőröket is ellenőrzik. És szintem minden területen dolgozhat másik ellenőr is.

  A parkolás sok bonyodalom, és konfliktus forrása lehet. De aki tisztán játszik, és körültekintő, az ezekből nem tapasztal semmit. A probléma szinte mindig azokkal van, aki potyáznának, vagy figyelmetlenek. Az autózás drága dolog. Sok helyen a parkolás is. Ajánlatos átgondolni, hogy bizonyos helyekre autóval, vagy más módon érdemesebb-e menni.

Több foglalkozás tesztet is kitöltöttem a napokban. Számomra nem meglepő módon kimagaslóan a tervező, képekkel alkotó művész, a sajtó, és irodalom. jött ki. Kicsit lemaradva, fej fej mellett az elméleti, és tudományos kutató is magas pontszámokat kapott. Ezt követik a számok, statisztikák. Majd az emberek segítése következik. Azt hiszem ezen tesztek, engem nem ismerve is jó képet alkottak. Valóban ilyesmikhez éreznék elhivatottságot magamban. Leginkább vegyítve, sokrétűen.

Anyagilag padlón vagyok. Ez sajnos tény. kölcsön kérni nem tudok, és nem is akarok. Nem szeretek tartozni. És általában a másik oldalon álltam. Én adtam. Gyakran úgy, hogy tudtam, hogy sosem látom vissza. Keresgélek munkát. Már nagyon időszerű lenne. Sajnos olyanról nem hallottam még, ami előre fizet. Vagy olyan gyors kölcsönről, amit természetben lehetne törleszteni. Ledolgoznám, mosogatnám, vasalnám, vagy akármizném. De ilyen nincs. Ha nő lennék, nagyon elgondolkodnék a legősibb foglalkozás rövid próbáján. Hamar kihúzhatna a csávából. Talán még élvezném is. De pasiként ez sem játszik. Legalábbis, ha ragaszkodom hetero mivoltomhoz. De ehhez szigorúan ragaszkodom. Más, nem becsületes módokról szó sem lehet. A lelkiismeretem nem engedné. A hullámok jönnek. Egyre nagyobbak, és ijesztőek. Már már ellepnek. Nem tudom meddig tarthatok még ki. Már nem sokáig. A tartalékaim minden téren elfogytak. Már szinte csak abban bízhatok, hogy előbb kap fel egy delfin, mint ahogy egy cápa ragadna el.