A minap nyomasztott ez az. Ilyenkor gyakran sétálni megyek. Akkor is ezt tettem. A Római parton kötöttem ki. Kellemes hely. Szeretem. Még nyugi volt akkor ott. A stégeket szerelmes párok foglalták el. Nem akartam zavarni őket. Egy kőlépcső alján ültem le. Közvetlen a víz parton. Amikor elment egy hajó, vagy motorcsónak, fel kellett emelnem a lában, mert ellepték volna a hullámok. Körülöttem fák, és bokrok voltak. Szinte csak a folyót láttam, és a szemközti fás partot. Ez a természetközeli élmény megnyugtatott. Pár éve a Római part a BKV hajóinak egyik végállomása. Amióta érvényes rá a bérlet, gyakran kihasználom. Akkor is így tettem. Késett a hajó, a másik járat útvonalát is bejárta, ami műszaki okból kimaradt. Ilyen kellemes környezetben nem zavart a várakozás. A fedélzeten pedig örültem, hogy bekanyarodunk az Újpesti öbölbe is. Szép, napos idő volt. A nyitott felső fedélzeten ültem le. Úgy sikerült helyezkednem, hogy ha akartam előre néztem, ha akartam hátrafordulva ültem, és a korláton könyököltem. Így volt a legteljesebb a kilátás. Szép lassan elhajóztunk a fáktól zöldellő partok között. Az Újpesti öböl sajátos miliőjét is szeretem. Téli kikötőnek is hívják. Sok hajó van itt a vízen, és a parton is. Onnan a Marina Part házai előtt úsztunk az Árpád hídig. Tetszenek ezek az házak. Szívesen laknék sz egyik Duna felőli nagy teraszos lakásban. Hosszú idő után , most a Dagály strandnál is kikötött a hajó. Épp nem volt alacsonya a vízállás. Szerintem ki kellene kotorni ott a medret, hogy állandóan használható legyen a kikötő. Tovább utazva az örök kedvenc Margitsziget mellett haladtunk el. Majd jött a belvárosi szakasz, ami tele van látnivalóval. Méltán része a világörökségnek. Margit Híd, Parlament, Vár, Lánchíd, szállodasor, Vigadó, Gellérthegy, Szabadság híd. Ezen a szakaszon volt a legtöbb turista De tovább haladva is van látnivaló. Bálna, Műszaki egyetem. Petőfi híd. Ez volt a végállomásom. Itt már teljesen fel voltam dobódva. A hajózás időtlen nyugalma, eltávolított a mindennapok valóságától, és új perspektívát nyújtott. Eleve olyan vagyok, aki keresi, észreveszi, és értékeli az szép dolgokat. De ez az utazás ráébresztett arra, hogy milyen szerencsés vagyok. A világ egyik legszebb díszlete az életterem. Szabadon bejárhatom, csodálhatom, élvezhetem. Tehát az enyém. Sőt, az egész világ az enyém. És mindenkié. Több mint másfél óra hajózás után úgy hagytam el a fedélzetet, hogy közben határtalan energiát, boldogságot érezem. Mosolyogtam bele a világba, az pedig visszamosolygott rám, ezerféleképpen. Ezt az élmény akár naponta átélhetem. És bárki más is, aki hajóra száll Budapesten. Csak figyelni, látni, értékelni kell a szépet. Vagy csak elmerengeni e csodás díszlet közepén.
