Édes élet, néhol kesernyés ízzel.

Van egy macskánk, aki szeret hozzánk bújni, az ölünkbe ülni. Ilyenkor általában dorombol, és gyakran dagaszt, nyomkod a mancsaival. Keresi a lehetőséget, hogy mellettünk legyen. Láthatóan szeret minket. Sokan úgy tartják, hogy a macska érdekből mutat ilyesmit a gazdája felé. Én is láttam már olyan macskákat. De ez a cica más. Talán mert illik hozzánk. Egymásra találtunk. Befogadott állat. Vele együtt szeretet is érkezett közénk. Addig is volt, de azóta érezhetően több lett. Szeretjük szeretgetni, amit ő élvez. És ő is szeret a maga módján szeretgetni minket. Életem során azt tapasztaltam, hogy ahol van háziállat, ott nagyobb a szeretet. Az okát nem tudom. Talán eleve ott van állat, ahol szeretik is. Vagy feléjük könnyebben megnyílnak a szeretet az emberekben. Visszagondolva úgy látom, hogy minden állatommal kialakult egy szeretetteljes kapcsolat. A papagájommal. Aki kereste a társaságomat. Ha kiengedte, akkor rám, vagy a közelembe repült, és velem foglalkozott. A hörcsögöm is hasonlóan tett. Később amikor kutyánk lett, és dacos kamasz voltam. Nem akartam szeretni, mert azt akkor cikinek éreztem. De mégis megszerettem. Eleinte csak titokban, aztán már nyíltan. Ez a kamaszkor hülyesége volt. Pár hónapja pedig ezt a macskát kedveltem meg. Pedig sosem rajongtam értük. Mindig is ellenszenves állatok voltak számomra. Erre becsöppen az életembe egy csöves macsek, és pillanatok alatt megszeretteti magát. Azt látom, hogy az állatok felé, a gyerekek is szeretettel fordulnak. Talán mindenkinek kellene, hogy legyen valamilyen szerethető állata. Azoknak mindenképpen, akik magányos, szeretethiányos életet élnek. Az állatokkal szeretet is jön az életünkbe. :-)