Édes élet, néhol kesernyés ízzel.

Álmomban néhány ismerőssel, és ismeretlennel egy csapatba verődve voltam. Kb tízen lehettünk. Más emberek nem voltak. Nem tudom mi történt velük. Kihalt volt minden, de azt tudtuk, hogy magunkra maradtunk. Egy spar-ban vertünk tanyát. Ott volt élelem. Utcai ivókútból szereztünk vizet. Áram még volt, de készültünk rá, hogy hamarosan az sem lesz. Benzines áramfejlesztőket kerestünk. Benzinből volt bőven az elhagyott benzinkutakban, és autókban. A társaság egy része huligánként kezdett viselkedni, így elhagytuk őket. A város másik felébe jöttünk át. Itt több hiper,és szupermarket van a közelben. Egy autószalonból kihoztunk néhány autót. Több házba is beköltöztünk. Ezekbe elszórva bázisokat csináltunk. A boltok hűtőkamráit is áramfejlesztőkre kötöttük, és felhalmoztuk bennük az élelmiszereket, és a túléléshez fontos egyéb dolgokat. De összegyűjtöttünk hűtőkamionokat is. Azokba is kaját raktároztunk. Mivel tudatában voltunk annak, hogy bár sokáig elég a készletünk, de fel kell készülnünk rá, hogy egyszer el fog fogyni. Kerestünk művelésre alkalmas területet, és gépeket hozzájuk. Átgondoltuk, hogy hozzánemértőként miket tudnánk termelni. Kevés gyerek volt velünk. Előjött a fajfenntartó ösztön, és tudatosan utódokat nemzettünk. Próbáltunk minél változatosabb géneket örökíteni, ezért eldöntöttük, hogy ki kivel párosodhat. Ez a jövő szempontjából fontos, mivel úgy tűnt mi vagyunk az utolsó eberek. Az iskolákból, könyvtárakból összegyűjtöttünk könyveket, hogy a tudást megőrizhessük, és tovább adhassuk. Valahol itt lett vége az álmomnak. A lányom is benne volt. Az álombeli korából következtetve, úgy három-öt év múlva játszódott.