Ez egy régi közmondás. És mint a közmondások általában, ez is nagyon
igaz. Mert minek kergetnél olyasmit amit nem érhetsz el. Vagy ha már
elérted, de valamiért lepottyantál a szekérről, és szeretnél vissza
kapaszkodni, és te futsz utána,akkor az vagy megáll és felvesz, vagy
nem. Ha nem áll meg, futhatsz utána, de eljön a pillanat amikor érzed,
hogy nem éri meg az erőfeszítést. Jobb hagyni elmenni. Megállsz, és
kifújod magad. Akkor észre veszed hogy az úton még sok szekér jár.
Próbálkozhatsz egy másikra felkerülni. Vagy maradsz és vársz, de akkor
nem haladsz. Esetleg egyedül, gyalog mész tovább. Talán az is
előfodúlhat hogy visszajön érted az a szekér ami elhagyott. De azok
után hogy nem várt meg, már nem biztos hogy felszállnál rá. Vagy egy másik szekéren ülve találkozol vele ismét, és úgy érzed átszállnál. De vajon érdemes lenne-e, a biztos helyet, és utat otthagynod arra, ami bár csábító, de bizonytalan, és egyszer már nem állt meg neked? A szekeret
tetszőlegesen be lehet helyettesíteni bármivel. Lehet munka, csaj,
pasi, barát, lehetőség, stb. Mi magunk is lehetünk szekerek, és utána
futók. Vagy akár párhuzamosan mindkettő egyszerre.
