Sok minden összességének okozataként, megfáradtnak, boldogtalannak érzem magam. Nincs kedvem felkelni. Nem hoz lázba semmi. Nem igazán tudok örülni semminek, és nem élvezem azokat sem, amiket amúgy szoktam. Tegnap kimentem az esőbe sétálni. ahhoz volt kedvem, Vágytam a magányra. És arra is, hogy elázzak. Átsétáltam a Margit hídon, meg meg állva. Úgy éreztem jó lett volna belevetni magam a Dunába. De eszembe jutottak a szeretteim, és tovább sétáltam. Remélem csak rövidke átmeneti állapot amiben most vagyok, és hamarosan újra az a jó kedvű, mosolygós, optimista emberke leszek, mint aki amúgy szoktam lenni.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.