Ha együtt élek valakivel, akit szeretek, és kitartok mellette jóban rosszban, de mással is kiélem természetes vágyaimat, akkor hűtlen vagyok. Legalábbis ez az általános nézet. De miért? Nem az lenne a fontos, hogy szeretem, kitartok mellette, és mindenben számíthat rám? Azzal, hogy mással nekem jó, közvetve neki is az, mert nem marad bennem a ki nem élt vágy, és ösztön, ami bennem feszültsége teremthetne.Sőt, ha ettől jól érzem magam, és harmóniába kerülök, akkor az is átsugárzik rá. Gyakran megesik, hogy az ilyen dolgok fellobbantják, és életben tartják az amúgy kihűlő kapcsolatokat. De ezt hűtlenségnek veszik.
Mi van akkor, ha testben hűséges vagyok, de gondolatban, lélekben vágyok másra, másokra? Ez biztos szinte mindenkivel előfordul. Akikkel őszintén tudtam erről beszélgeti, azok között mindenkivel megesett már. Van aki áttért a gondolati síkról a valósra. És van aki megmaradt a gondolatnál, esetleg megpróbálta elfojtani. De bennük motoszkált továbbra is. És olykor tönkretette a kapcsolatukat is. Vajon a gondolat is hűtlenné tesz?
Van olyan ember, aki tényleg teljesen mindenféle értelemben hűségesen éli le az életét?
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.