Nézegetem az embereket. Leginkább nőneműeket. Sokan közülük teljesen elfedik önmagukat. Ruhák, hajfestékek, műkörmök, szemüvegek, ékszerek, felvett stílusok rejteke mögé bújnak. Csak a tekintetük az ami látszik önmagukból. Gyakran érzem úgy, hogy ez nincs összhangban azzal, mit magukról az öltözetükkel, sminkjükkel, és egyéb külsőségekkel mutatni akarnak. Számomra ez nagyon zavaró bennük. Ha nem akarnának másnak látszani, és megfelelni egy képnek, amire hasonlítani akarnak, akkor számomra sokkal szebbek lennének. És bizonyára önmagukkal is harmóniában lennének. Mert a szemükből látszik, hogy ez nincs meg nekik. Pedig igazán boldog csak az lehet, aki megtalálta a belső harmóniát, és szereti magát. Úgy ahogy van. Nem úgy, ahogy másokról gondolja, hogy szeretnék. Mivel nem is önmagát játssza, mást ad, mint amilyen valójában, így nem is a valódi énje kapja a visszajelzéseket, szeretetet. Az ott sorvad benne, kiteljesedetlenül. Pedig az lenne Ő.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
