Néha olyan érzésem van, hogy az életünkkel odafentről játszadoznak. Kapunk jót, rosszat. Mikor milyen kedve van annak aki irányítja a játékot. De a drámát szeretheti a legjobban, mert abból jut a legtöbb. Talán a jót is csak azért adja, hogy aztán még kínzóbb legyen a rossz. Forgatókönyvírók sem tudnának az egyének drámáinál jobbakat kitalálni. Mi pedig talán pont annyit kapunk, amennyit még el bírunk viselni, hogy továbbra is játékban maradhassunk. Ha mégsem, akkor kiesünk, és vannak helyettünk sokan mások akikkel folytatódhat a játék. Talán minket is visszadobnak a pályára, de lehet, hogy csak egy lehetőségünk volt.
