Két éve még óckódtam az érintőképernyős telefonoktól. De mivel az elődje hirtelen kilehelte a lelkét, gyorsan be kellett szereznem egy új készüléket. Nem akartam sokat költeni rá. Akkor már rendszeresen neteztem telefonon. Nem igazán találtam árban, tudásban, és küllemben is megfelelőt. Bár számomra ismeretlen kínai márka volt, szolgáltató logójával álcázva, de mégis felkeltette a figyelmemet. Tetszett, hogy az addigi telefonjaimhoz képest nagy a képernyője, de mégsem olyan hatalmas darab mint amikkel korábban találkoztam. Árban épp jó volt. Tudásban is megfelelt. És volt benne wifi. Korai android futott rajta, ami tetszett. De a kis toutcpad miatt döntöttem mellette. Ezt hiányolom a mostani kínálatból. Nem bántam meg, hogy ezt a készüléket választottam. Két évig szolgált engem rendületlenül. Kihasználtam rendesen. Rengeteget neteztem vele. Néztem rajta filmet. Sokat sms-eztem. Telefonálásra is használtam egy ideig. De ideje nagy részét, második, netezős telefonként élte nálam. A kamerája nem volt túl jó, de néha fényképezőként is funkcionált, ha épp nem volt kéznél rendes gép. És gyakran játszottam vele. A lányom is szerette. Ő mesét, és gyerekdalokat nézett rajta. Néha játszott is, direkt neki letöltött játékokkal.Ő szeretett fényképezni vele. Nem kíméltem soha. Valamiért nem féltettem. Estet, repült, koppant, ázott, néha rá is ültem. De mindent kibírt. Most mégis megadta magát. Váratlanul elromlott. Próbáltam megmenteni, de nem sikerült. Az érintőképernyője purcant ki. Meg lehetne csináltatni, de már nem érné meg. Túl sokba kerülne. Az elmúlt két évben elavulttá vált. Kb egy év múlva terveztem lecserélni. Váratlan elvesztése érzékenyen érintett. Hiányzik. Nem is csak maga a készülék, hanem azok a dolgok, amiket vele csináltam. Jelenleg nincs utódja nálam. Szomorúan búcsúzom, az egyik kedvenc telefonomtól. Köszönöm Vodafone 845.
