Anyagilag padlón vagyok. Ez sajnos tény. kölcsön kérni nem tudok, és nem is akarok. Nem szeretek tartozni. És általában a másik oldalon álltam. Én adtam. Gyakran úgy, hogy tudtam, hogy sosem látom vissza. Keresgélek munkát. Már nagyon időszerű lenne. Sajnos olyanról nem hallottam még, ami előre fizet. Vagy olyan gyors kölcsönről, amit természetben lehetne törleszteni. Ledolgoznám, mosogatnám, vasalnám, vagy akármizném. De ilyen nincs. Ha nő lennék, nagyon elgondolkodnék a legősibb foglalkozás rövid próbáján. Hamar kihúzhatna a csávából. Talán még élvezném is. De pasiként ez sem játszik. Legalábbis, ha ragaszkodom hetero mivoltomhoz. De ehhez szigorúan ragaszkodom. Más, nem becsületes módokról szó sem lehet. A lelkiismeretem nem engedné. A hullámok jönnek. Egyre nagyobbak, és ijesztőek. Már már ellepnek. Nem tudom meddig tarthatok még ki. Már nem sokáig. A tartalékaim minden téren elfogytak. Már szinte csak abban bízhatok, hogy előbb kap fel egy delfin, mint ahogy egy cápa ragadna el.